Tekster: Cseh Tamás. Ady Utolsó Fényképe.

(Cseh Tamas - Beremenyi Geza)
Robogo vonaton, derus vasarnapon
erkeznek ide en, a kabat konnyeden
atvetve karomon, ugy mint
mint egy idegen, egy olyan furdohelyen,
ahol meg sohasem, sohasem jart ilyen
utazo, nagybeteg idegen,
lehuzva szememig, kalapom szememig,
fekete kalapom karimaja alol
betegen bamulna szemem.
Harsfak alatt, szep harsfak alatt,
botommal konnyeden lenyakaznek en egy viragot
s azt mondanam: mi ez?
Az eso most nekikezd, s en azt kerdeznem, hogy mi ez,
hiszen meg sohasem jartam en egy ilyen
nagy, kihalt furdohelyen,
fak alatt, ennyi hars alatt...
Lobogo gyertyakban uszo szobak
varnak, hogy erkezem.
A kuszobon allnek s a karomon kabat
ez elhagyott furdohelyen.

Akkor szeretnek megallni ott,
kinek nincs apja, anyja, nincs koze,
egy vendeg, ki latok es tapasztalok,
kinek karima alol nez ki szeme.
Akkor szeretnek megallni ott,
kinek kezdete sincs es vegzete sincs,
egy vendeg, ki latok es tapasztalok,
kinek kezdete, vegzete sincs.
Lobogo gyertyakban uszo szobak
varnak, hogy erkezem.
A kuszobon allnek, tul nincsen tovabb,
nincsen tobb vegzetem.
Szememre csuszott fekete kalap,
a kuszobon tul mar nem magyar vagyok,
se vak ugetes, se eltevedt lovas,
csak latok es tapasztalok.
Transcribed by IITI